Erdős Virág: Téli tájkép korcsolyázókkal

Erdős Virág: Téli tájkép korcsolyázókkal

emlékszem még minden megvolt
hófelhők az égen
láthatatlan filccel rajzolt
karikák a jégen egy
szokatlanul ronda tél az
utolsókat rúgta a
műcsarnokra már előre
kiírták hogy bukta még
béke volt és nyugalom és
jókedv minden téren
hop on hop off buszok húztak
keresztül a téren egy
do not cross line sárga szalag
ugrott föl a fára de
túlon túl már kandikált a
vajdahunyad vára
itt álltunk a híd előtt te
kerested a tárcád
ott egy bringás tépte épp a
biztonsági láncát
vérözön se lángtenger csak
hó és latyak köröttünk
kard helyett a koronával
állt az angyal fölöttünk épp
meglódult a sor mikor a
fák közül a trolival
gimis fiúk lányok jöttek
vállukon a korival
lárma lett és lökdösődés
ez ment aztán végig
out of order szekrények közt
bénáztunk a jégig
hétvége volt asszem telis-
tele volt a pálya
egy lányt ölben vittek ki már
lila volt a szája
nem volt semmi különös az
egészben de mégis
elsápadtál emlékszem és
elsápadtam én is
láttam fentről magunkat két
pasztell folt a tájban
piros sapi sárga sál egy
boldog lusta nyájban
minden megvolt még hibátlan
hófelhők az égen
láthatatlan kézzel írott
vízjelek a jégen
viccesnek tűnt hirtelen hogy
lázadsz és én lázadok míg
észrevétlen zúznak el a
lábunk közt a századok egy
belmondó szám ment éppen és
pont a lesz volt van most
vitt magával pedig amúgy
nem vagyok egy fan mind
egy ütemre siklottunk még
pontosan és szépen
mégis valószerűtlenül mint egy
brueghel képen

Verselő antológia 2014

Kedves   kommentelőnk jóvoltából egy remek lehetőséget  adhatunk közre , akár  otthonról is elérhetően az elektronikus  könyvtár használatával.

Verselő Antológia 2014 Net-Kötet változata már olvasható az alábbi linken:
http://legyenkonyved.hu/van/2014/index.html#/0
A kötet felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba (MEK):
http://mek.oszk.hu/13700/13723/13723.pdf

Köszönet érte  Gyurcsák  Gyöngyinek

Túlvilágtalan /Kartal Zsuzsa

Kartal Zsuzsa
                
                             TÚLVILÁGTALAN

                               

Hol nincs kereszt, sem angyalok
a tetemek fölött,
hol kupolás főépület, kalapos férfiak,
tapintatos fedőnév jelzi
csak a temetőt,

Hol rokonaim, őseim
száz éve nyugszanak
túlvilágtalan, nehéz,
súlyos kövek alatt,

már csak én nem fekszem ott,
ahol Pest véget ér,
ahol az emlékmű jelzi csak
Egy nagybátyám nevét,
aki a Donnál... Én meg itt

tíz éve temetek, apámat legutóbb.
a sírköves ismer már. Én leszek
az utolsó, mondom neki, és kihal a család.
A föld alatt találkozunk,
és Isten megbocsát,

ha megbocsátja nektek azt,
hogy nem szerettetek,
hogy otthon nem voltam soha,
seholse köztetek,

akármikor történik is,
de én vagyok soros.
a füstbe nézek. A sírköves
csak számol, oszt, szoroz.

Én nem tudom, hogy drága-e,
de gránitból legyen.
Nem nagy, és nem hivalkodó,
csak szürke, dísztelen,

de bírja ki, míg megjövök,
és először talán
mindannyian kibékülünk
a halálom után..

MEGHÍVÓ Februári olvasókörbe 2015. február 11-én

Olvasókör Budaörsön

2015. február 11-én, szerdán, 17:00 – 19:00 óra között a budaörsi olvasókör megtartja hatodik találkozóját. Társaságunk a Budaörsi Városi Könyvtárban működik (Budaörs, Károly király u 20.).

Jókai, Szabó Magda, Karinthy, Örkény és Ulickaja regényeinek megbeszélése után egy új formát vezetünk be találkozóinkon. A prózai művek után teret adunk a zenének és az élménybeszámolóknak is. A programunk kialakításába mindenki beleszólhat, majd közös egyetértéssel (konszenzussal) döntünk a következő havi programról.

Február 11-én, szerdán a következő műsorunk:
17:00 Audrey Gabor, a Sydney-i Operaház szoprán énekesnője tart bemutatót operaáriáiból.
Katt: Sylvia's Entrance from The Gypsy Princess sung in Hungarian
17:30 Dr. Bodó Miklós beszámolója kubai utazásáról (ajánlott irodalom: Horvát János: Kubai retro)
18:00 – 19:00 az Olvasókör tagjainak beszélgetése – egy tál sütemény mellett.

Az olvasókörünk – Kóra Zsuzsa önkéntes munkájával – már rendelkezik saját fb oldallal és bloggal is. Mind a két felület nyilvános. Kérjük az olvasókör tagjait és az érdeklődőket, hogy olvassák és írják meg a véleményüket, cikkeiket, posztjaikat.

Facebook Örkény István: Az utolsó meggymag
Március 11-én, szerdán, 17,00 órától a vendégünk Erdős Virág költőnő.
Erdős Virág Facebook oldala
Filipszky István, a könyvtár igazgatója Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője

Erdős Virág: Magyar konyha

keményre
folyósra
csípősre
csomósra
ropogósra

mézesre
mázasra
apróra
taplóra
tocsogósra 

túróval
tárkonnyal
tofuval
csülökkel
csilivel

könyökkel
konyakkal
balhéval
bunyóval
dilivel 

felfőzzük
lefőzzük
befőzzük
kikenjük
belerázzuk

szívatjuk
szopatjuk
átvágjuk
felnyomjuk
lealázzuk 

husiba
szusiba
fondübe
fajanszba
tálba

kapkodva
köpködve
parízert
papírból
állva

körisen
pörisen
üresen
vegyesen
gusztán

keleten
nyugaton
peronon
piacon
pusztán

kiskéssel
nagykéssel
torzsával
morzsával
csokival

jókedvvel
bőséggel
gyomrossal
tockossal
kokival

sárgáját
fehérjét
zúzáját
sűrűjét
velejét

melóját
kecóját
kölkeit
álmait
erejét

laposra
habosra
véresre
durvára
darabokra

kicsikre
nagyokra
romákra
zsidókra
arabokra 

levesbe
lábosba
belébe
zselébe
zsírba 

anyázva
gyalázva
átkozva
vijjogva
sírva 

felverjük
lesütjük
átgyúrjuk
kirántjuk
megabáljuk

éltetjük
áltatjuk
kibírjuk
kinyírjuk
bedaráljuk 

frigóba
fritőzbe
tepsibe
teflonba
wokba

betevő
fornettis
zacsiját
marokra
fogva

icikét
picikét
vegetát
delikát
borsot

hideget
meleget
törököt
trianont
sorsot

A KÖNNY

Mikor a szemünket könnyek borítják,

Torkunkat vaskezek összeszorítják,

Szánk széle kínosan megremeg,

Azt mondjuk: sírunk, mi emberek.

S az arcunkon gyöngycseppek futnak,

Én nem tudom, hogy hová jutnak,

De mind ég, fojtogat és fáj,

S a lelkünkön barázdát váj.

E könnyek, melyek fel-feltörnek,

Úgy kínoznak és elgyötörnek,

A mosolyunkat megtapossák,

De lelkünket tisztára mossák.

Budapest, 1936. november

/Szenes Hanna/

HUROK - pénzmagyar

Megismerhető-e a könyvek által a világ? – kérdezhetnénk Vörösmarty parafrázissal („Ment-e a könyvek által a világ elébb?”) Kerékgyártó István könyvét, amely a Hurok címet és pénzmagyar alcímet viseli. A jelenlegi magyar valóság számos eleme megismerhető a könyv 8 fejezetéből. Olyan részeit ismerhetjük meg az életünknek, amelyek másokkal estek meg, a 8 millió felnőttből legfeljebb 8 ezer lehet mindössze azon emberek száma (0,001%), akikkel az egyes ügyek meg is történtek. Minek olvasni olyanról, amelyből a személyes sorsunk nem ismerhető meg?! Azért kell ilyen regényt olvasnunk, hogy megértsük körülöttünk a világot, megértsük azokat a kereteket, amely körbehatárolják a mi életünket. Az egyes fejezetek szereplői társadalmilag ismertek és tipikusak: miniszter, államtitkár, vezérigazgató, boltvezető, pénztáros, munkanélküli, prostituált és… Nos, a poénhoz hozzátartozik az utolsó szereplő foglalkozása is. Minden szereplő az életében egy konkrét válságot él meg. Az író arra keres választ, hogy képesek vagyunk-e saját erőnkből kikapaszkodni a mély anyagi és lelki gödörből? Kaphatunk-e segítséget valakitől is a problémánk megoldásában vagy legalább egy együtt érző szót, amely lelki támaszt nyújtana vagy erőt adna számunkra. Szomorú konklúziója, következtetése az írónak, hogy küzdelmeinket magányosan kell megvívni, de … és ez újra a poénhoz tartozik. Az író az emberi élet utakat, a betöltött szerepeket mélységében ismeri, és olyan részleteket ír meg, amely már-már a személyesen megélt esemény erejével, tanúként hat. Saját közigazgatási munkámból következően konkrét és személyes tapasztalataim vannak egyes miniszterek és a személyi titkárok kapcsolatának jellegéről, egyes államtitkárok és vezérigazgatók nexusairól. Természetesen nem szabad az általánosítás bűnébe esni: egyetlen olyan minisztert sem ismertem személyesen (pedig szolgáltam nyolcat), akik káromkodtak volna, és csupán egy olyan miniszter volt a főnököm, aki a konyakot a regény I. fejezete szerinti módon és mértékben fogyasztotta volna. Viszont ismertem olyan miniszterelnököt – ilyen nem szerepel a regényben –, aki adandó alkalommal a durva beszédmódot alkalmazta. Per tangentem, érintőleg sem szükséges kitérni arra, hogy kinek milyen személyes tapasztalatai vannak perifériájára szorult emberekkel. Olvassuk inkább a regényt helyette. A kötet alcíme arra utal, hogy a regény szerkezetének vannak irodalmi előzményei. Arthur Schnitzler: Körtánc , illetőleg Korniss Mihály: Körmagyar c. színműveihez hasonló a formai megoldás. A tartalmi megoldás az eredeti Kerékgyártó István. Az egyes fejezetek egy-egy önálló elbeszélésnek is tekinthetők, azonban a hurok – a mai valóság - a szereplőket körbezárja, összeköti. Kinek van ereje kiszabadulni a hurokból? Ki nyújt segítséget a hurokba szorult embernek? Az olvasónk magának kell megválaszolnia ezeket a kérdéseket, de segít, ha valakivel meg is tudja beszélni a PÉNZMAGYAR-t.

Találkozás egy költővel

Nagyon hideg volt a Blaha Lujza téren. Segítségkérően néztem körül, hogy a sok-sok fagyoskodó ember közül kitől kapok információt, de mindegyik csak állt a sorban, várták az ételosztás megkezdését. Egyszer csak átjött a soron egy hölgy, aki láthatólag nem ételre várt, így felbátorodva léptem elé:

-          Bocsánat, krumplit hoztam, kinek adhatom oda?

Nézett rám, láthatólag nem értette, hogy itt állok krumpli nélkül, és azt mondom, hogy krumplit hoztam.

-          És hol van a krumpli?

A közel parkoló autómra mutattam. Bólintott és elindultunk az autóhoz. Kinyitottam a csomagtartót és megemeltem a zsákot. Nehéz volt, de kiemeltem és letettem a földre. A fekete ruhás hölgy engem végigmért, láthatólag felmérte a krumpli súlyát is, és azt mondta:

-          Vigyük ketten, úgy elbírjuk!

-          Hová visszük?

-          A Somogyi Béla utcába!

Hátunk mögül az aluljáró lépcsőjéről artikulátlan ordítozás hallatszott. Három, addig unottan ácsorgó rendőr odafordult, a cigarettájukat a földre dobták, majd elindultak lassan, kimérten a hangok irányába. A sorban álló emberek nem mozdultak, nyilván nem akarták egy ordítozás és egy rendőri intézkedés miatt a sorban állással szerzett jogukat feladni. Mi együtt a krumplira koncentráltunk.

A Blaha Lujza tér fényköréből lassan kiértünk a mellékutcába. A krumplis zsák egyik sarkát végét én fogtam, a másik sarkát az ismeretlen fekete ruhás középkorú hölgy. Lassan a lépteinket is összehangoltuk, mert nehéz két embernek egy zsákot vinni, ha rossz ütemben lépkednek. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest…” – dúdolgattam magamban a kalocsai forradalmi ezredben tanult idétlen gyermek dalocskát.

Ha tudtam volna, hogy ki a mellettem lépkedő, férfias erőt mutató ember, akkor kérdések özönével árasztottam volna el a sötétedő mellékutcában: Mikor írt először verset? Miről szólt az verse? Honnét tudta, hogy verset kell írnia? Kinek írja a verseit? Mit üzen a versekkel az embereknek? Mikor jelent meg az első verseskötete? Mit gondol Petőfi „szabadság és szerelem”-ről? Vár-e változást a versei hatásától az politikai viszonyokban? Hogyan tudja egyidejűleg nevelni a gyermekeit, vinni a háztartást, és a Blahára járni a szegények miatt? Mit csinál a szépírók társaságában? Szereti-e, ha szeretik? Szereti-e Adyt? Vannak-e költők, akiket túl szeretne szárnyalni? Meg lehet-e élni versírásból? Miért írnak érthetetlen verseket a költők? Tud-e haikut írni? Mikor kötődött a hangja a saját verseinek az előadásához? Kik zenésítik meg a verseit vagy ő ír-e verset a zenére?

De nem tudtam, hogy ki segít nekem a krumpli cipelésében, ezért szótlanul vittük együtt a zsákot, amely egyre nehezebb volt az egyre sötétebb mellékutcában.

Meredek pince lépcsőn botorkálunk lefelé a villany mentes gádorban. Egy fekete ruhás árny után lépegetve - az ölemben egy zsák krumplival - próbálom megőrizni az egyensúlyomat. Hirtelen világosság, egy a II. világháború riadalmában kialakított légópince (bombázás elleni légoltalmi menedék) irdatlan vasajtaját nyitja ki előttem krumpli-cipelő társam. A pincében a szeméthegy mögött lepusztult emberek gyülekezete különféle módokon főzi azokat az ételeket, amelyeket a Blahán osztogatnak. A fővő ételek illata kellemes, az emberek keze tiszta, az üres üvegek kartonokba rendezve várják a visszaváltást.

-          Hová tegyük a krumplit?

-          Oda!

Elengedve terhünket, visszafordulunk, és egymás mögött botorkálva, újra megjárjuk a lépcsőt fölfelé a sötétségen át.

A Blaha parkolójában az autóm végében elbúcsúzom a hölgytől:

-          Köszönöm a segítségét, Tóth Zoltán vagyok!

-          Köszönöm a segítségét, Erdős Virág vagyok!

Az autóban már arra gondoltam, hogy nagyon hideg van, és milyen jó, hogy megyek haza a melegbe. Otthon, jó vacsora és a feleségem vár. Már nem gondoltam azokra az emberekre, akik még mindig a Blahán várják sorban állva a kis tál meleg ételt, és utána őket nem várja senki haza,

Az Erzsébet hídi lámpánál belém hasított a felismerés: ez az Erdős Virág, az a virág erdos, akit nézek az fb oldalon, hallgatok a Klubrádióban!

20 percem volt arra, hogy hazaérve, azonnal megkeressem Erdős Virág fb oldalát, majd írtam egy cikket (gyengébbek kedvéért posztot) is Róla. Katt!

http://tothzoltan.blog.hu/2013/03/21/erdo_virag_kolto_es_no

Javasolom, hogy mindenki vigyen egy zsák krumplit a Blahára! Talán, Erdős Virágot találják krumplit cipelő társnak!

Sappho[i], Gergely Ágnes[ii], Rakovszki Zsuzsa[iii] verseihez mérhető verseket olvashatnak Erdős Virágtól.

---

[i] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szapph%C3%B3

[ii] http://pim.hu/object.E580EA5A-4282-44F9-9C80-A41FF7692AC5.ivy

[iii] http://hu.wikipedia.org/wiki/Rakovszky_Zsuzsa

Itáliai életérzés

Itáliai életérzés

Nászútunkra a 10. házassági évfordulónkon került sor. Tíz év kellett, hogy annyi pénzt összegyűjtsünk feleségemmel együtt, hogy az eredetileg tervezett nászútra sor kerülhessen Velencében. Még nem volt „világútlevél”, külön tortúra volt, hogy az utazás előtt időben megkaphassuk az útlevél birtokában a valuta kiviteli engedélyt és azt a dollár mennyiséget, amely gyakorlatilag egy hétre volt elég, de mi két hétig akartunk nászutazni. Talán látták a „Szerelmesfilmet[i]”, akkor könnyebben megérthetik a határátlépés izgalmát, majd a tenger megpillantásának a mámorító érzését. A nászút örömét még az sem rontotta el, hogy Velencében a szállodai szobánkból ellopták az ott gondosan elrejtett pénzünket, az összes pénzünk felét. 10 napra rövidült a 2 hetes nászút, és mindössze egyszer tudtunk egy pizzériában vacsorázni, egyébként az ottani közértben vettünk ennivalót magunknak.

Életünk további szakaszaiban sokszor és sokhelyütt voltunk Olaszországban, részben nyaralni, részben dolgozni, sőt, még mielőtt gyermekeink felnőtté váltak volna, egy közös utazást is megengedhettünk magunknak Velencébe.

Márai Sándor[ii] Itáliai életérzés c. könyvét elolvasva, megismerkedhetnek Olaszország számos városával és tengerparti üdülőjével. Javasolom, hogy a kötetet a végén kezdjék el olvasni, mégpedig a fényképek katalógusának az áttekintésével. A kötet szerkesztője[iii] a szép formátumú, igényes kiállítású könyvben az eredeti Márai szövegek közé/alá/fölé/bele illesztette a képeket, fotókat, képeslapokat. Érdemesebb lett volna a kötet elejére tenni fotók jegyzékét, de utólag is jó mulatság beazonosítani a képeket és a szövegeket.

Nekünk külön érdekesség volt, hogy a Márai Sándor által 1948-1989 között végiglakott olasz és amerikai városokban mi is jártunk, így ráismerhettünk az épületekre, templomokra, műemlékekre, tengerparti részletekre: Velence, Firenze, Pádua, Róma, Nápoly, Amalfi, Salerno…

Megismerhető-e a világ és az életünk könyvekből? Mi is az az „életérzés”, amelyet Márai könyve útján megismerhetünk?

Emigránsnak lenni, távol a hazától és mégsem honvágytól, honfibútól terhelten élni, ez nagyon fontos tanulsága ennek a kötetnek. A két világháború között Magyarország ünnepelt írója volt Márai, tehetős polgárként, biztos egzisztenciával rendelkezezett. Nem az éhség vitte rá, hogy író legyen, hanem megengedhette magának, hogy író legyen. 1948-ban politikai okokból hagyja el hazáját és betartja ígéretét, hogy addig nem jön haza és nem engedi publikálni a műveit Magyarországon, amíg szovjet katonák vannak az országban. 40 évig várt erre az eseményre, és egy évvel előbb halt meg, mint hogy kivonták volna a szovjet katonaságot. Emigráns volt 40 évig.

Az emigrációban új hazát választott magának: Olaszországot és az Egyesült Államokat. A 40 évet fele-fele arányban élte az országokban. Új egzisztenciát teremtett magának választott országaiban: dolgozott, publikált, és a megőrizte a polgári létformát. Polgárnak lenni a műveltséget, szakmai teljesítményt, szellemi függetlenséget és egzisztenciális önállóságot jelent. Megvetette a diktátorokat. „A szenátus rothadt. A politika már csak üzlet, mint a pénzváltás. A választás csalás. A bírókat és az ítéleteket venni lehet, mint a füstölt halat a piacon.” – írja 1971-ben A Rómában történt valami c. regényében[iv]. Máig érvényes szavak.

Igen, megismerhető a világ és az életünk könyvekből! Sok-sok embernek sok-sok könyvet kell olvasnia, hogy a rátaláljon a saját sorsának könyvére.

Ha nem találtad meg saját sorsod könyvét, akkor neked magadnak kell megírnod azt.

---

[i] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerelmesfilm

[ii] http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rai_S%C3%A1ndor

[iii] Mészáros Tibor

[iv] http://www.fajltube.com/irodalom/konyvek/Marai-Sandor-ROMABAN-TORTENT-V21891.php

Jókai Mór szobra

Ma épp a Jókai  téren  jártam, s  ha már  foglalkoztunk  műveivel, életrajzával, s mai   életünkben   való  szerepével, megörökítettem  gyönyörű, márványtalapzatos szobrát  a Jókai téren (Budapest . VI. ker)

Zoltán említette már   invitáló  videójában, hogy  azért esett  kezdésnek Jókaira  a választása, mert a könyvtár adatai alapján Jókai művei voltak a legtöbbet kikölcsönzöttek.

Jókai, Petőfi, Arany  egy  dologban még biztosan listavezető lehet az országban. Valószínűleg  az Ő nevük csaknem minden  településen  megtalálható  az utcanevek sorában.  Így van ez , itt Budaörsön is. Mindhárman kaptak-egy -egy  utcát, annak lakóival

A fiatalok olvasásáról

Beszélgettünk erről a januári szerdán. Pro és kontra .
Aztán jött egy csatolt fáj a 3X-es gyermekemtől, mintha érezte volna.
Íme: " A vers halott, de jól érzi magát..." - 14 perc tömény vélemény Nyári Krisztiántól és Süveg Márktól:

MEGHÍVÓ Februári olvasókörbe 2015. február 11-én

Olvasókör Budaörsön

2015. február 11-én, szerdán, 17:00 – 19:00 óra között a budaörsi olvasókör megtartja hatodik találkozóját. Társaságunk a Budaörsi Városi Könyvtárban működik (Budaörs, Károly király u 20.).

Jókai, Szabó Magda, Karinthy, Örkény és Ulickaja regényeinek megbeszélése után egy új formát vezetünk be találkozóinkon. A prózai művek után teret adunk a zenének és az élménybeszámolóknak is. A programunk kialakításába mindenki beleszólhat, majd közös egyetértéssel (konszenzussal) döntünk a következő havi programról.

Február 11-én, szerdán a következő műsorunk:
17:00 Audrey Gabor, a Sydney-i Operaház szoprán énekesnője tart bemutatót operaáriáiból.
Katt: Sylvia's Entrance from The Gypsy Princess sung in Hungarian
17:30 Dr. Bodó Miklós beszámolója kubai utazásáról (ajánlott irodalom: Horvát János: Kubai retro)
18:00 – 19:00 az Olvasókör tagjainak beszélgetése – egy tál sütemény mellett.

Az olvasókörünk – Kóra Zsuzsa önkéntes munkájával – már rendelkezik saját fb oldallal és bloggal is. Mind a két felület nyilvános. Kérjük az olvasókör tagjait és az érdeklődőket, hogy olvassák és írják meg a véleményüket, cikkeiket, posztjaikat.

Facebook Örkény István: Az utolsó meggymag
Március 11-én, szerdán, 17,00 órától a vendégünk Erdős Virág költőnő.
Erdős Virág Facebook oldala
Filipszky István, a könyvtár igazgatója Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője

Örkény István: Az utolsó meggymag

Örkény István: Az utolsó meggymag

Már csak négyen voltak magyarok. (Márminthogy itthon, Magyarországon. Más népek közt, szerteszóródva, még jó néhány élő magyar akadt.) Egy meggyfa alatt tanyáztak. Jó fa volt, árnyat is, gyümölcsöt is adott. Persze csak meggyszezonban.
A négyből is az egyik nagyotthalott, kettő pedig rendőri felügyelet alatt állt. Hogy miért, azt már maguk se tudták De azért néha még mondogatták:
- Én rendőri felügyelet alatt állok.
Neve csak egyetlenegynek volt, jobban mondva, csak ő emlékezett a nevére. (Siposnak hívták.) A többiek, mint annyi mást, a nevüket is elfelejtették. Négy embernél nem olyan fontos, hogy mindegyiknek külön elnevezése legyen.Egyszer azt mondta Sipos:
- Kéne valami emléket hagynunk magunk után.
- Mi a csodának? – kérdezte az egyik, aki rendőri felügyelet alatt állt.
- Hogy arra az időre, amikor már nem leszünk, maradjon utánunk valami.
- Ki lesz akkor mireánk kíváncsi? – kérdezte a negyedik magyar, akit se Siposnak nem hívtak, se rendőri felügyelet alatt nem állt.
Sipos azonban ragaszkodott a tervéhez, mely a másik kettőnek is megtetszett. Csak ő, a negyedik hajtogatta a magáét, hogy ennél butább ötletet még nem is hallott. Zokon is vették a többiek.
- Mi az? – szóltak rá. – Hogy beszélsz? Te talán nem is vagy igazi magyar.
- Miért? – kérdezte ő. – Olyan nagy mázli most magyarnak lenni?
Ebben volt valami. Abba is hagyták a torzsalkodást, és nagy fejtörésbe kezdtek, hogy miféle emléket hagyhatnának maguk után. Egy követ megfaragni, ahhoz véső kellett volna. Ha legalább egy gombostűje volna valakinek! Azzal – magyarázta Sipos – bele lehetne szurkálni a fa kérgébe valamilyen üzenetet. A fában az holtig megmarad, mint az emberi bőrön a tetoválás.
- Hát akkor dobjunk fül egy nagy követ – javasolta az egyik rendőri felügyeletes.
- Te buta. Hiszen az leesik.
Amaz nem vitatkozott. Szegény, tudta ő magáról, hogy némiképp rövid az esze.
- Hát mondjatok jobbat - szólalt meg később. – Mi van, ami megmarad?
Ezen sokáig eltanakodtak. Végül abban maradtak, hogy két kő közé (nehogy földbe mossa az eső) elrejtenek egy meggymagot. Nem valami óriás emlékeztető, de jobb híján ez is megteszi.
Az ám! De honnan vegyék? Hiszen ők, amíg a meggyszezon tartott, meggyen éltek, utána pedig összeszedték, apróra törték, és megették a magvakat. Most aztán nem találtak egy fia magot se.
Ekkor azonban a negyedik magyarnak, akit se Siposnak nem hívtak, se rendőri felügyelet alatt nem állt, eszébe jutott egy meggy. (Most már ő sem ellenkezett, hanem szívvel-lélekkel velük tartott, és csak úgy buzgott a tettvágytól.) Az a bizonyos meggy olyan magasan termett, a lombkorona tetején, hogy annak idején nem tudták leszedni. Így aztán ott maradt, és magvára aszott.
Kisütötték, hogy négyen, ha egymás vállára állnak, azt az egy szál meggyet mégiscsak le tudnák hozni. Jól átgondoltak mindent. Alsónak odaállt az a rendőri felügyeletes, akinek sok esze ugyan nem volt, de ereje annál több. Az ő vállára az mászott föl, akit se Siposnak nem hívtak, se rendőri felügyelet nem állt. Őutána megint egy rendőri felügyeletes következett, utolsónak pedig a vékony húsú, vékony dongájú Sipos kezdett neki a mászásnak.
Nagy üggyel-bajjal föl is ért, ki is egyenesedett a három társából álló oszlopon. De mire fölért, elfelejtette, hogy mászott oda. Egyszerűen kiment a fejéből. A többiek hiába kiabáltak ugyan, hogy hozza le azt az összeaszott meggyet, Siposnak azonban hiába kiabáltak. (Tudniillek ő volt az, aki nagyotthalott.) Most aztán se föl, se le, se té, se tova. Néha mind a négyen egyszerre kiabáltak, de így se tudták a helyzetet megoldani. És úgy maradtak, ahogy voltak, egyik magyar a másikon.

Invitáló az olvasókörbe dr. Tóth Zoltántól

Invitáló dr. Tóth Zoltántól, a olvasókör kitalálójától, vezetőjétől:

Szonyecska- Ulickaja

                    

Új év, új várakozások. Még bő negyed óra  van a  hivatalos kezdésig, de  a  csoport már csaknem  teljes létszámban a   köralakú asztal körül ül .

Kezdjük el hamarabb vagy várjunk még vele? A várakozás mellett  döntünk ,  miközben egy gyors bemutatkozás, ismerkedés az újak és régiek között . Szonyecskának még várni kell, hogy sorra kerüljön. Közben Zoltán az új lehetőségeket, perspektívákat osztja  meg velünk.

Pontban fél hatkor azonban Ulickaja-é lesz a főszerep köztünk. Nem tervezzük előre, hogy ki mivel készül. Kedve szerint mindenki azzal. amit jónak gondol a maga részéről
.

Nem szokásom nagyon elmerülni az életrajzokban, amelyik írás hat rám az  úgyis elrepít valahova, valamikorra,  s ez a fontos nekem. Mára azonban  kivételt  tettem, Ulickaja életének kicsit jobban  utána néztem, interjúkat olvastam vele  a  net-en, díjai helyszínét böngésztem a térképeken.
 Hallottam vele  beszélgetést is  kb 1-2 éve,s  felidéződött  az is, amit akkor éreztem  Róla   hangja, beszédnek ritmusa  alapján. Talán épp  a Medea  gyermeke-inek  "születési körülményeiről mesélt. Az elmúlás és  születés  párhuzamosságáról életében. ( Mikor  a Medea gyermekei-t  írta, apja  épp  elmenetele hosszú és  csöndes vándor útját rótta a dolgozószobája  nyitott ajtaján túli szobában. )

Szonyecska az első nagy sikere, s valóban magán viseli mindazokat a jegyeket ami Ulickaja sajátja. Mint cseppben a tenger. Ha  ezt olvasta az ember akkor felismeri bármilyen  szövegben  az  írónő  stílusát, cím- és író nélkül  is, ha kezébe  kerül.

Szonyecskával és  férjével, -  mint főhősökkel - amúgy vannak gondjaim. De az író dolga az is, hogy  gondolkodásra, véleményre  késztesse olvasóját.
Szonyecska elfogadja  az életet olyannak  amilyennek jön. Nem lázad, nem harcol se magáért sem másért. Akár még szimpatikus  is lehetne ez a rezignáltság, bölcsesség - látszata-   Elfogadás, türelem. Hm. Milyen  pozitívan hangzó  szavak. talán igazak is , ha csak  saját magunkra nézve hatóak. Szonyecska azonban felnőtt lányát taszítja el magától (is), az által, hogy férje "mellett  " marad. 'Elcseréli "saját  gyermekét, annak barátnőjére. Mintha csak játékbabák lennének a polcon. Darab -darab. De akkor  Szonyecska élete valóban  beletörődés  és elfogadás, vagy  mégis  inkább valami   más? Nem inkább, az életet örömeit és bánatait  magába  be nem engedő,  azt vállani nem akaró, nem tudó ember alakja?

Kérdéseket vet mindenképp. Értelmezésünk  a könyvről -valószínűleg-  annyi féle  ahányan  vagyunk.

A férj szerepéről, helyzetéről már  beszélgetni sem volt időnk. Az Ő döntései, szerepe  a háromtagú család  életében ?

Viszont  Zoltán javaslatára  létrejött ez  a blog.

Ahol  folytathatjuk  a gondolkodást , eszmefuttatást a könyvekről, íróikról. Akár hozzászólás, akár külön bejegyzés formájában is. Utóbbihoz e-mail cím kell privátban nekem  hozzá, hogy engedélyezni tudjam).


Éljetek Vele! Tegyük közösen érdekessé, modernné ezt a blogot!


Zsuzsa

Olvasókör Budaörsön

Olvasókör alakult Budaörsön 2014. szeptemberében a Városi Könyvtárban. Az olvasókör célja, hogy a lehetőséget adjon az olvasóknak arra, hogy szóban is megoszthassák egymással olvasmányélményeiket.
Várunk minden olvasót, aki kellemes társaságban beszélgetne magyar és külföldi írók, költők műveiről.
Minden hónap második szerdáján találkozunk a Városi Könyvtárban (Budaörs, Károly király út 20.)
Az olvasókörnek mindenki tagja lehet, aki tagja a könyvtárnak.
A következő találkozóra 2015. február 11-én, szerdán, kerül sor 17,00 - 19,00 óra között.
Várjuk szíves jelentkezésüket!

MEGHÍVÓ Olvasókör a Budaörsi Könyvtárban 2015. január 14.

A Budaörsi Könyvtárban ötödik alkalommal ülnek össze az Olvasókör tagjai egy beszélgetésre 2015. január 14-én, szerdán 17:30 órától a könyvtár folyóirat-olvasójában.

Az olvasókörben várjuk a tagjainkon kívül az új jelentkezőket a honlapon, személyesen a Budaörs, Károly király út 20. sz. alatt 2014. január 14-én, szerdán, 17:30-19:00 között.

A következő beszélgetésen Ljudmila Ulickaja : Szonyecska c. kisregényéről váltunk szót, amely a könyvtárban mindenki számára hozzáférhető.

Az olvasókörünk új tagjainak a jelentkezését akkor is várjuk, ha nem olvassák el előre a megbeszélésre váró könyvet. Az irodalom iránti érdeklődést és a szabadidő hasznos eltöltését önmagában is fontosnak tartjuk! Nálunk nem csak beszélni, hanem hallgatni is lehet!

Javasolom, hogy töltse ki az alábbi kérdőívet, hogy aktívan részt vehessen a közös program kialakításában: (A kérdőív letöltésére várni kell 30 másodpercet!)

Kérdőív

Előzetesen tájékoztatjuk az olvasókör tagjait és az új jelentkezőket, hogy a következő beszélgetésünkre – új műfaj bevezetésével- meghívtuk Dr. Bodó Miklós professzort, aki fényképekkel és videó filmekkel számol be Kubáról. A februári rendezvényünkre 2015. február 10-én, szerdán, 17:30-tól kerül sor a könyvtár folyóirat olvasójában. A kubai utazási élményeknek aktualitást ad az USA-Kuba kapcsolatok rendezésének most kezdődött történelmi folyamata. Kubáról addig is olvashatnak egy jó könyvet .

Március 11-ei rendezvényünkre egy magyar költő meghívást tervezzük. A kilétének a titkát akkor tárjuk a nyilvánosság elé, ha a részvételére hivatalosan is igent mondott.

Filipszky István, a könyvtár igazgatója
Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője